Az üzemi nyomás a katalizátorválasztás egyik alapvető folyamatparamétere, mivel befolyásolja a kémiai reakció egyensúlyát, az anyag diffúzióját és a katalizátorok szerkezeti stabilitását. A változó nyomásviszonyok az anyagsűrűség, az adszorpciós jellemzők és a rendszer kokszosodási hajlamának különbségéhez vezetnek. A tényleges üzemi nyomáson alapuló megfelelő katalizátorválasztás jól alkalmazkodik a folyamat követelményeihez, lelassítja a katalizátor deaktiválását, és javítja az egység általános működési stabilitását és gazdasági hatékonyságát.
Üzemeltetési feltételeklégköri nyomás és enyhe pozitív nyomás alattviszonylag enyhék, alacsony követelményeket támasztanak a katalizátorok mechanikai szilárdságával szemben. Ilyen munkakörülmények általában megtalálhatók a hagyományos környezetvédelemben és a könnyű kémiai eljárásokban, beleértve a füstgáz-denitrifikációt, a kéntelenítést és a VOC-kezelést. A katalizátorválasztás során elsőbbséget kell élvezni a katalitikus aktivitásnak és a szelektivitásnak. Hagyományos oxidok, szabványos molekulaszita és füstgáz katalizátorok egyaránt alkalmazhatók. A túlzott szerkezeti szilárdság szükségtelen, a kiválasztásnak elsősorban a rutin anyagdiffúziós és katalitikus reakciók követelményeit kell kielégítenie.
A közepes és alacsony nyomású körülmények körülbelül 1,0 MPa és 4,0 MPa között mozognak, amelyeket széles körben alkalmaznak a gáztisztításban, a szerves kén átalakításában, a közepes és kis{0}}hidrofinomításban és más folyamatokban. A megnövekedett nyomás növeli a reaktáns molekulák koncentrációját és a reakcióterhelést, és közben növeli a kokszosodás és a katalizátorok póruselzáródásának kockázatát. Ehhez a működési körülményhez a kobalt-molibdén és nikkel-molibdén hidrogénező katalizátorai, amelyek kiváló kokszlásgátló tulajdonságokkal és megfelelő pórusszerkezettel rendelkeznek, valamint a módosított molekulaszita. Figyelmet kell fordítani a hordozók szerkezeti stabilitására is, hogy csökkentsék a porlódást és az inaktiválást a hosszú távú{7}}működés során.
4,0 MPa feletti nagynyomású körülményekjellemzőek a nagy-üzemi skálákra, mint például a hidrokrakkolás, az ammóniaszintézis és a metanol szintézis egységei. A katalizátorokon nagy nyomás alatt folyamatos mechanikai kompressziót fejtenek ki, az anyag adszorpciója és polimerizációja erősebbé válik, ami a hordozó fragmentációját, a pórusok összeomlását és az aktív helyek lefedését okozhatja. A nagynyomású katalizátorok kiválasztásakor a hangsúlyt a mechanikai szilárdságra, a szerkezeti tömörségre és a nyomásingadozásokkal szembeni ellenállásra kell helyezni. Speciális hidrogénező és szintézis katalizátorok nagy szilárdságú szinterezett hordozókkal ajánlottak az olyan működési kockázatok csökkentése érdekében, mint a növekvő nyomásesés, a katalizátor károsodása és a gyors deaktiválás.